I could never imagine, how much I will fall in love with miniatures. In the past 18 months, I worked with polymer clay. Started with jewellry, which I never really liked, mostly, because I don't really wear any of them. I had hard time, to push my creations in the border of an earring, which I would never wear, hard time with all the people, who asked for a gift for Christmas, for example. Why did I even start to make jewellry then? No reason, I think. When I bought my first set of Fimo, I made a lemon pie first. All the things that I could imagine was food, and that was the way I really wanted to go, but instead, I made hanging cats as earring, not even a bit of realistic. I hated it, soooo much, that my borders were so tight.
One day, I met someone, who is now my partner, and now uses my creations (most of the simple ones) as Shadow Box elements. That was the first time, when I had a chance, by a little force, to get out of the box of 'one-of-a-dozen' clayers, and make WHAT I LIKE TO- cakes, food, bread and baguette. Sometimes this year, I met a collector, who liked my vegetables- which were pretty large, never measured, and, let's just say, UGLY, that he asked a bunch of them for himself. I needed time, to get over the shock, that someone actually LIKES my work, even though they were UGLY. Yep, like childish playing around. But still, he's asking for more and more of them, and I'm still trying to get better in creating them.
What was the reason I bought my clay set? I still have no idea. I just dropped out of school, and had no idea, what to do with my life, no chance, to go to university or graduate, so I started to knead clay. Now my borders are tightening again. I want more, than creating a dozen of each piece, which could be waaay better, if I put just a bit more effort in creating them. That's why I start to write this blog. This might be a 'bit' selfish, but I need the pressure and the support of pulicity. That's how someone can improve skills. Or at least, for me, this is the way! I hope, that you'll enjoy, what you see, and return for news. Feel free to comment, ask questions, criticize, or whatever you'd like, I will read them all, and answer them all! Welcome, to my improving miniature world :)
Nem is gondoltam volna, hogy megszeretem a miniatűrözést. Az elmúlt másfél évben süthető gyurmával dolgoztam. Ékszerekkel kezdtem, amit soha nem szerettem igazán, főként azért, mert én magam sem nagyon hordok ékszereket. Elég nehéz volt az "alkotásaimat" az "ékszer" kategóriába visszaszorítani, amiket egyébként soha nem hordanék, és nehéz dolgom volt például a karácsonyi kérésekkel is, amikor az emberek tőlem kérték az ajándékokat. Akkor minek is kezdtem el ékszerezni? Nem is igazán tudom. Amikor az első adag Fimo-t megvettem, rögtön csináltam egy citromos pitét. Minden, ami eszembe jutott, a kajákhoz kapcsolódott, és azt is szerettem volna csinálni, de valamiért mégis lógós macska-fülbevalókat csináltam, ami minden volt, csak nem valósághű. Utáltam, hogy ilyen szűk határok közé teszem magamat.
Amíg nem találkoztam valakivel, aki ma már a társam az őrületben (illetve inkább én társultam hozzá, mert ő hamarabb őrült meg :P ), és ma már az én alkotásaim is (főleg az egyszerűbbek) díszítik a vitrinképeit (Shadow Box). Ez volt az első alkalom, amikor kiszélesedtek a lehetőségeim (némi megerőltetéssel), és kiszállhattam az "egy a sok közül" gyurmászlistából. (Bár ez is olyan, hogy csak én érzem, mert nem mutogattam eddig teljes odaadással a darabokat). Azt csinálhattam, amit szerettem, sütiket, kajákat, kenyeret és bagettet! Valamikor ez évben egy gyűjtő megkeresett, mert megtetszettek neki a méretlen, aránytalan és igazából csak randa zöldségeim, és egy egész rakással kért belőlük, de ezt már méretarányban. Kellett egy kis idő, míg magamhoz tértem a sokkból, hogy valakinek tényleg tetszenek ezek a cuccok, és még több, mire meg is valósítottam a kérését. Igazából csak gyerekes gyurmázgatások voltak, de akkor lehetőséget kaptam a fejlődésre. És azóta is, folyamatosan kéri az alkotásokat, és folyamatosan lehetőségem van a fejlődésre :)
De miért is vettem meg azt a csomag gyurmát? Éppen kiestem az iskolapadból, fogalmam nem volt, mihez is kezdjek az életemmel, mikor nincs lehetőségem a továbbtanulásra, szóval inkább gyúrni kezdtem, hogy addig is történjen valami. De a határaim ismét csak szűkülnek. Kicsit többet szeretnék, mint egy tucatot az egyformából készíteni, amik valójában sokkal, sokkal jobbak lehetnének, hogy több energiát fektetnék beléjük. ezért blogírásba kezdek. Kissé talán önző szöveg lehet, de szükségem van a nyomásra és a támogatásra, amit az internetes nyilvánosság adhat, hogy fejlődjek (ha már magamat nem tudom jól kupán verni :) ) Remélem tetszeni fog a tartalom, és visszatérsz az oldalamra. Szívesen látok minden kommentet, kritikát, kérdést, vagy ami tetszik, mindent olvasok, és mindenre választ adok! Üdvözöllek növekvő miniatűr világomban :)
 |
| Based on SugarCharmShop's (Tanja Jensen) celery, carrot and knife tutorial |
